2009. december 19., szombat

A változatosság jegyében

Nem tudom ki, hogy van vele, de szinte sosem csinálok egyszerre csak egyfélét.
Szimultán szoktam kézimunkázni, hogy ne unjak rá 1-1 darabra. Kötök, horgolok, gyöngyözök és hajócsipkézek felváltva.

És ezen felül még egy - két érdekességre is rákattanok, ami szembejön :)
Ilyen volt a nylonzacskókból horgolt táska.
A mikéntet innen lestem el, majd alkottam :)



Kis kitérőként egy kolléganőm kért egy kötött pulcsit tőlem:



Aztán, mivel igen sokat "csorgattam a nyálam", a zuram meglepett egy subakészlettel :)



Idén nyáron a kedvenc papucsom leamortizálódott. Mivel láttam már horgolt papucsokat, ezért a rongyosodás kapóra jött, hogy kipróbáljam ezt is :) Tehát fogtam, lefejtettem a műanyag talpról mindent, majd nekiálltam saját kútfőből papucsot horgolni.




Később a lányom kitalálta, hogy hűdenagyon szeretne egy horgolt táskát. Mit csinál ilyenkor egy anya?

Úgy van! :) Meghorgolja :)


Utána meg a rokon lányoknak is, hamár kérték :)




És mikor a Lidl-ben barkás fonalat árultak, azt is ki kellett próbálnom :) (a színe kék, csak iview beállítási problémák miatt ez nem látszik és lusta vagyok újrafotózni )



Mondják, hogy a változatosság gyönyörködtet.
És télleg :D

Horgolmányok

Terhességem elejétől betegállományban voltam. Immáron harmadik éve vagyok itthon és roppantul élvezem. Az ismerősök, munkatársak persze sorra kérdezik, hogy nem unatozom? Nem akarok már visszamenni?
UNATKOZNI????? ÉÉÉN?????????? Hát hogy a fenében unatkoznék már, mikor csak hallomásból ismerem ezt a szót? :)
Persze ezen folyamatosan megdöbbennek, a második döbbenet meg akor éri őket, mikor elsorolom mivel is foglalkozom közben. Akkor meg persze az a kérdés jön, hogy mikor is van nekem erre időm?
Na kérem szépen akkor, amikor ők untakoznának :D

Tehát elfoglaltam magam.
Horgoltam egy ismerősöm kislányának kiskabátkát, sapkával:














Ez több ismerősömnek is megtetszett, úgyhogy még hármat kellett készítenem:)

Aztán jöttek a játékok. Természetesen a neten bóklászva jött az ihlet, ahol is először az amigurumik tetszettek meg, majd találkoztam állat formájú párnákkal, amit naná, hogy átfejlesztettem játéknak :)












És az őrület tetőfoka a kulcstartók voltak :D

Egyszercsak megtanultam horgolni is :)

2007-ben (?) divatba jött a poncsó. Mindenhol azt láttam. Naná, hogy megkívántam :)
És persze, hogy nem voltam hajlandó megvenni valamit, amiről úgy döntöttem, hogy meg tudom csinálni.
Kitaláltam, hogy horgolt poncsót szeretnék. Igen ám, de ehhez meg kellett tanulnom horgolni és kellett találnom egy egyszerű, de kellemes mintát.

Keresgélés közben akadtam rá először is egy olyan fórumra, egy olyan társaságra, mondhatni "családra", amilyet ritkán találni.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9134899
Még egy ilyen segítőkész, összetartó csapatot talán nagyítóval, ha találnék. Bárkit, bármilyen kézimunkával szívesen látnak/látunk, és bár a leírás szerint kötés horgolás az alap, már rég nem csak erről szól a fórumélet. Belefér a sütés-főzés, egy kis magánélet és persze minden újdonságra vevő a társaság. Így lett járvány például a hajócsipkéből is, de erről majd később :)

Natehát rájuk bukkantam és őket olvasgatva találtam egy remek poncsót és a hozzá tartozó leírást:
http://marikaje.uw.hu/ponchokulszam.html
a poncsó
és az ő mintája

Holgolni meg innen ( horgolósuli ) tanultam meg.

Ééééééés elkészült az első horgolmányom :)















És a második :)




















Közben terhes lettem és mi sem látszott logikusabbnak ( ha már így belejöttem:D ), minthogy takarót és kiscipőt horgoljak a picinek :)

2009. december 18., péntek

Kötések

2006. január 1-én ismerkedtünk meg a párommal :)
Márciusban külföldre ment dolgozni, volt időm pulóvert kötni neki :)
Ekkor született ez a bordó darab:

















Majd nekiálltam keresgélni az interneten mindenféle mintát, ötletet és ráakadtam egy nagyon érdekes, és igen tetszetős technikára, az entrelac-ra , más néven rácskötésre.
http://entrelac.uw.hu/


Ez oly annyira megbizergálta a fantáziám, hogy sürgősem meg kellett tanulnom, sőt, pulóvert kellett kötnöm vele :) Persze szintén a páromnak :)
















Imádom ezt a technikát! Nem nyúlik, jól mutat és nem jön szembe az utcán.
Annyira rákattantam, hogy a barátnőm kisfiának és édesanyámnak is készült vele kardigán:


















És ezekkel még koránt sincs vége, fogok én még ilyet kötni :)

2009. december 17., csütörtök

És a gyöngymánia folytatódik....

Az ékszerek után virágokkal is próbálkoztam, ez a csokor édesnyámnak készült és igen örült neki :)




















....Miközben bejárogattam a boltba néhány polcon drótból és gyöngyből készült fákra lettem figyelmes. Maga az ötlet olyannyira megmozgatta a fantáziámat, hogy gyorsan beszereztem a szerintem megfelelő vastagságú drótot (nem volt könnyű!) és nekiálltam kísérletezni... Kezdetben mondhatni kis korcsok születtek, de idővel sikerült kifejlesztenem azt a méretet és technikát, ami már igazán bonsai fának néz ki.
Az ismerőseim körében szerencsére nagy sikert aratott :)













































Később féldrágakőből is készült ilyen fa anyukámnak születésnapjára:





















Nahát aztán rám jellemző módon természetesen agymenésem lett és hogy az őrület teljes legyen, egész gyöngykertet rittyentettem :D ( a lányom és a barátnője nagy megelégedésére, kettő is született )


Gyöngymánia

Az úgy kezdődött, hogy a lánykámat szerettem volna bevonni a kézművesség élményébe. Láttam mindenféle gyöngyállatot, gondoltam izgalmas lesz együtt készíteni őket.
Addig-addig keresgéltem, míg a Károly körúton megleltem a Kreatív Kuckó nevű boltot.
Na ott aztán volt minden, amit el lehet képzelni és még az is, amit nem :)
Szépen bevásároltunk gyöngyökből :)

Született pár gyöngyállat, de nem ez lett a kedvencem. Inkább készítettem pár ékszert.












Kezdünk? Kezdünk :)

Hogy kell egy blogot elkezdeni vajon?

Még csak egyszer próbálkoztam, de az egy teljesen másfajta kategória volt, az ottani dolgok ide nem érvényesek...

Na mindegy, majdcsak lesz valahogy :)

... Azon gondolkodom, hogy vajh hogy is kezdődött nálam a kézimunkaszeretet, a kreatívkodás.
Talán örököltem anyukámtól.
Egyikünk sem tud csak úgy megülni a fenekén, valamit muszáj csinálni. Hogy mit, az az aktuális kedvünk kérdése.
Lehet az olvasás, rejtvényfejtés, vagy valamilyen kézimunka.
Még tévét nézni sem tudok úgy, hogy csak ülök és meredek a képernyőre, mert 5 perc után bőrön át szemlélődök :)

Most azt sem tudnám megmondani, hogy mikor kezdődött ez az egész nálam... Kötni még az általánosban megtanultunk. Na jó, inkább csak az alapokat sajátítottuk el :)
Meg emlékeim szerint hímezni is valamikor akkoriban tanultam meg.
Aztán kamaszkoromban nem emlékszem, hogy lekötött volna a kézimunka, na de aztán, hogy mikor megszületett nagyobbik csemetém, rávetettem magam a kötésre, hogy ne unatkozzak. ( 20 éve még nem volt net, hogy csacsorászni lehessen unaloműzésként :D )

Kötöttem a csemetének , meg persze apukájának (ezekről sajnos nincs fénykép), néha magamnak is elkezdtem valamit, de azok valamilyen rejtélyes okból szinte sosem készültek el :)

Közben elváltam és a pici gyerkőc, a munka és a háztartás mellett nem igen volt már időm másra....
Na de mikor kicsit nagyobb lett és elkezdte mindekitől a Barbie babákat kapni, akkor nekiálltam a babáknak ruhákat varrni, majd megállapítottuk, hogy lakni is kell valahol, ígyhát kartondobozból házat kreáltam. Öntapadós tapétával vontam be kívülről, igazival belülről, került szőnyeg a padlóra, függönyök az ablakokra, készült szekrény, tévé, komód.... mi szem szájnak ingere.
Nagy nagy bánatom, hogy erről a házról sem készült sose fénykép, már csak az emlék miatt is és a lánykám azóta kinőtt a babázásból, tehát a háznak mennie kellett...

Ezek után jött a gyöngymánia.................... :)